A november 7-ei Egy könyv Egy bor est kivételesen késéssel kezdődött azért, hogy minden résztvevő eljuthasson a könyvesboltba. A török elnök látogatása miatt ugyanis jelentős forgalomkorlátozások voltak Budapesten. A nehézségek ellenére több mint harmincan vettek részt az esten és a hozzá kapcsolódó borkóstolón.
| Szik Mátyás sommelier mutatta be a magyar vörösbort, a 2017-es Inni jó-t a villányi Ipacs-Szabó pincészetből. A bor nevéhez kapcsolódóan elmesélte azt az anekdotát, hogy amikor a borász hároméves fiával megkóstoltatta ezt a bort, a kisfiú megjegyezte: inni jó. Ezzel a két szóval több generáció munkájának lényegét fogalmazta meg – vallja a borász. |
 |
Ezután következett Amélie Poinssot Dans la tête de Viktor Orbán (Actes Sud 2019, Orbán Viktor fejében) c. könyvének bemutatása. Amélie Poinssot-t Joel Le Pavous, Magyarországon élő, francia újságíró kérdezte.
Amélie Poinssot elmondta, hogy történelemmel foglalkozott az egyetemen, később Közép-Kelet-Európára szakosodott, azon belül is az NDK-ra, illetve hosszabb időt töltött Lengyelországban, ahol újságíróként dolgozott. Szeretett volna írni egy könyvet erről a Közép-Európáról, illetve nemzeti, regionális és európai kontextusba helyezni Orbán Viktor pályafutását és személyiségét. A történelmi és politikai megközelítés érdekelte.
Mesélt arról, hogy milyen nehézségekbe ütközött, mivel a kiadók nem mutattak érdeklődést a munkája iránt. Végül az Actes Sud kiadóval vette fel a kapcsolatot, amely éppen a „dans la tête” sorozatában Magyarországról akart megjelentetni könyvet és ehhez keresett szerzőt. Ebben sorozatban jelent meg írás Vladimir Putyinról, Recep Tayyip Erdoganról és Ferenc pápáról is.
Ezután mutatta be könyvét. Felidézte az Orbánhoz közeli emberekkel folytatott beszélgetéseket. Úgy gondolja, hogy több adu volt a kezében ahhoz, hogy rávegye őket az interjúkra: sem ő, sem a Mediapart, akinek dolgozik, nem ismertek Magyarországon, ő volt az első, aki francia nyelven akart írni Orbán Viktorról, jól ismeri Közép-Európát, élt Lengyelországban, beszél lengyelül.
A könyv megírásához szerzett információkon kívül, az interjúk során meglepte, hogy beszélgetőtársai visszatérően a magyar történelemről szóló magyarázatokkal látták el. Személyes találkozásra Orbánnal nem került sor, Amélie Poinssot szerint sokkal inkább időhiány miatt és nem azért, mert a miniszterelnök nem lett volna erre hajlandó.
Orbán Viktor pályafutásában négy irányváltó momentumot emelt ki. Az első az 1980-as évek vége, a FIDESZ megalakulása a hatalommal és a szovjet megszállással szembeni ellenállásként. A második az 1993-1994-es évekre tehető, amikor a FIDESZ első képviselőit megválasztották és meghalt Antall József miniszterelnök. Amélie Poinssot úgy véli, hogy Orbán ekkor vette számításba azt, hogy míg a liberális oldalon sokan vannak, a konzervatívoknál hiányzik a vezető. Ez vezetett a politikai irányváltáshoz. A harmadik a 2002-es választási bukáshoz köthető. Orbán nem akarta elfogadni a vereséget és mindent elkövetett annak érdekében, hogy visszatérjen a hatalomba. Ezért a FIDESZ-ből a magyar tradíciók pártja lett, Orbán kijelentette, hogy a nemzet nem lehet ellenzékben. A negyedik fontos pont a 2015-ös migrációs válság volt, amelyet a szerző szerint Orbán arra használt, hogy a magyar és európai keresztény identitás védelmezőjének mutassa magát.
Joel Le Pavous egy sor jelzőt sorolt fel Orbán Viktorra: „populista”, „szuverenista”, „szélsőséges”… Amélie Poinssot úgy véli, hogy Orbánt nem lehet egy szóval meghatározni. Mindenesetre a „populista” jelző helyett a „demagógia”, „opportunizmus”, „nacionalizmus”, „instrumentalizmus” szavakat használná inkább.
Amélie Poinssot felhívta a figyelmet arra, hogy Orbán beszédeiben 2030-ig tervez. Megemlíti azonban a legutóbbi önkormányzati választásokat, amely az ellenzéki összefogás győzelmét hozta Budapesten és a nagyobb városokban. Számára tehát minden változó még ha hangsúlyozza is, hogy Budapest nem egyenlő Magyarországgal, és hogy a vidék és a főváros közti kettősség nagyon is létező jelenség.
Budapest, 2019. november 7 (Franck Mercier, fordítás László Kinga és Tóth Ildikó)
Támogató:
Megfigyeléseiből végül nem dokumentumregényt írt, hanem a fikciót választotta. Szerinte a regény a szereplőknek több teret biztosít. Mindemellett túl erősnek érezte volna megírni a bevándorlók történetét, úgy, ahogy ő azt megélte. Megfigyeléseit végül nem csak a regényéhez használta fel, hanem a Le Soir című napilapnak is készített belőle cikksorozatot.
